Hazalátogatott egy kedves ismerősöm Angliából, már 35 éve kint él, összefutottunk egy kávéra. Az első kérdése az volt, hogy jobban van-e Maya, a kutyám?Tudja persze, hogy éppen injekció kúrára járunk vele.
Mondtam neki, hogy nem igazán, lehet, hogy röntgen, aztán műtét lesz sajnos ebből, így hirtelen… hát persze, a betegséggel nem tervezünk előre. Együttérzős pillanatok, az állatbarátok tudják miről beszélek, aztán szóba kerülnek a költségek, a viszonyítás itthon és kint, mi mennyibe kerül, de semmi gond, dolgozunk.
ugye van rá biztosításod?
Emlékszem ajánlották, amikor még kicsi volt, de ki gondolta? Mi baja lehet. A mi kutyánk egészséges lesz, vigyázunk rá.
A barátnőm nem értette miről beszélek. Neki, ott kint, teljesen egyértelmű, hogy biztosítják az életet, a betegséget, mindegy, hogy emberről vagy házi kedvencről van szó. Felelőtlennek tűntem. Én?! Furcsa érzés volt.

Gyorsan jöttek a felismerések.
Ha nem tudnánk a gyógyítást kifizetni, lehet hogy el kellene altatni. A mi esetünkben most nem erről van szó, de könnyen megeshet.
Miből fizetné ki ezeket egy nyugdíjas?
Minden szempontból a nyugat felé tartunk?

Az egészség és a fiatalság nem véd meg senkit az élet kegyetlenségeitől.
A betegség sokkal drágább, mint azt gondolnánk.
Védelem! Védelem! Magunknak kell gondoskodnunk, megérdemeljük! Kedvenceink is!