Kidugta a kutya a nyelvét, hogy megegye az érméket, meg malacpersely… valahogy így kezdődött. Iskolásként már takarékbélyegben gyűjtöttem a zsebpénzem egy részét, az ösztöndíjamat pedig már bankszámlán. Mikor gyermekem született befektetéssel egybekötött életbiztosítást kötöttem magamra, és havonta tettem félre, hogy felőtté válásakor az életkezdéshez legyen induló tőkéje. Így tettek anno az én szüleim is.

Mindig tettem félre, ez a legjobb szokásaim egyike. Nem biztos, hogy tudtam előre, hogy mire, de boldogított a tudat, hogy valami nagyobb célt fogok belőle megvalósítani.

Az első kis otthonunk megvásárlásához áthidaló kölcsön segített hozzá. Felújítási kölcsönnel tettük komfortosabbá. Új lakáshoz állami segítséggel jutottam: kamattámogatásos hitelt vettem fel és a gyermekem után járó vissza nem térítendő állami támogatást is megigényeltem. A hitelek révén mindig hálával gondoltam azokra, akik hozzám hasonlóan szeretnek megtakarítani.

Folyamatosan van lakáscélú megtakarításunk, így sikerült medencét építtetnünk, de az ingatlanokra is rendszeresen kell költeni. Tavaly az ingatlankorszerűsítési támogatásból lett napelem rendszerünk. Minden nagyobb értékünk, ingatlanunk és ingóságunk biztosítással védett, ezért nem csak az autónkon van casco.

Adózott jövedelemből élünk, és minden adókedvezményt igyekszünk kihasználni. Nyugdíjcélú megtakarításunk van 20%-os adókedvezménnyel. 20% szép hozam, ugye? Nálunk a nagyi kerek szülinapra egy gépkocsinyeremény betétkönyvet hoz, vagy sorsjeggyel viccel meg bennünket.

Nem minden kiadás költség, ne feledjétek!
Fogyassz okosan!