A kezdetek
Pénzügy szakon szereztem diplomát a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán és a Közgazdaságtudományi egyetemen. Közgazdászként szakmámban sikerült remek karriert befutnom. Első generációsként vagyok a családunkban diplomás, nyelveket beszélő, világjáró.
Szüleim nehezen nyugodtak bele, hogy nem szakmát tanultam az általános iskola után, hanem francia tagozatos gimnáziumban folytattam a tanulmányaimat. Szerény körülmények között nőttem fel, 5-en latunk egy 55 nm-es panel lakásban.
Én tudtam, hogy mit akarok, hogyan akarok majd élni, ha felnövök. Leírtam egy sárga postitre, a fiókom hátlapjára ragasztottam, és minden nap, minden egyes nap ránéztem, amikor délután tanulni kezdtem.
40 éves koromra mindent elértem, amiről csak álmodtam, vagyis egy nagy hibát elkövettem: NEM ÁLMODTAM ELÉG NAGYOT. Ott álltam teljesen céltalanul.
Az élet kétszer küldött keményen a padlóra: egyszer 30 évesen, majd a 40-dik születésnapomon.
30 éves voltam, mikor a férjem bejelentette, hogy elköltözik otthonról, és így új életet kellett kezdenem az akkor 3 éves fiammal. Majd 40 éves koromra már második férjemmel éltem, ügyvezető voltam egy pénzintézetnél (takarékszövetkezet), medencés családi házban laktunk, ami még a Szép Házak magazinban is szerepelt, szóval minden nagyon rózsaszínű volt.
A 40-dik születésnapom reggelén azonban a kórházi felvételhez diktáltam az adataimat, és kisvártatva kosztümben, laptoppal az oldalamon álltam a négyágyas kórteremben. Néztem, ahogy besüt a májusi nap az ágyamra és azon gondolkoztam, hogy EZT A BÜNTETÉST MOST MIÉRT KAPTAM? Majd rájöttem, hogy az ember születésnapjára nem büntetést kap, hanem AJÁNDÉKot. Műtét és lábadozás után úgy gondoltam végleg szakítok a számok, határidők világával és az ember, emberi kapcsolatok, kapcsolódások lesz a fókuszomban.
Rámégett azonban a munkahelyi szerepem kosztümje. Azon gondolkoztam, hogy most akkor ki is vagyok én valójában? Hova tartok? Mi tesz engem vajon boldoggá?
Önismereti út – magamhoz
Itt kezdődött az önismereti utam: life és business coach képzések, tréneri kompetenciák, rengeteg olvasás, egyéni vállalkozói létforma, hogy segítsek másoknak megtalálni az egyensúlyi állapotot, akik hozzám hasonlóan beleragadtak bizonyos élethelyzetükbe. Majd újra megszólalt bennem a vezető: vajon csak a véletlen műve volt, hogy a karrierremben olyan magasra jutottam? Még aznap írtam egy önéletrajzot, majd sorra mentem az interjúkra, és egy hónap múlva újra az iróasztalomnál ültem gazdasági igazgatóként. Szóval nem, nem volt véletlen. Bebizonyítottam magamnak, hogy bármikor képes vagyok erre.
Egész életemben az vitt előre, hogy vagyok annyira hedonista (és nem divatos szóhasználatként), hogy csak azt csinálom amit, szeretek. De ez igaz fordítva is: minden, amihez nyúlok, azt szeretettel teszem. Ez vitt az életben folyamatosan előre. Ma már tudom, hogy a szeretet volt az életem során az az érték, amit nagyra értékeltek és ennek értéke a mi világunkban a pénz, így lettem egyre gazdagabb az életben. Az életfogytig tartó tanulás, a felfedezés a mozgatórugóm. Minél többet megtudni a világról, az én világomról, a Te világodról, hogy minél több világot megismerjek, azáltal lesz a saját világom egyre terjedelmesebb. Szüleimtől kapott útravaló már akkor elavult volt számomra mikor felnőttem. Folyamatosan neveltem magam, hogy az életben teljesíteni tudjak, friss és érdekes maradjak. Rendszeresen felállítok egy diagnózist magamról, hol is vagyok, mit csinálok, mire fog ez kifutni? és ha nem tetszik a diagnózis, akkor változtatok.
A jelen
Folyamatosan keresem a lehetőséget az oktatási rendszerben, hogy reál képzettségből a humán irányba átképeztessem magam, de nem könnyű.
Önismeret, kiégés, életút keresése, minden tudomány mozgatórugóját adó kérdések latolgatása: ki vagyok én? Hogy kerültem ide? Mi a célja a létezésemnek?, predesztináció és szabad akarat viszonya, tényleg döljünk csak hátra a karosszékben és nézzük végig tétlenül az életünket, mert minden IS sorsszerű vagy vegyük a kezünkbe a sorsunk irányítását, mert végülis mi vagyunk a főszereplők?
Nem, nem gondolom, hogy azért teremtett bárkit is a Jóisten, mert nem volt meg a focicsapat vagy nem ültek elegen a kispadon.
Csupa olyan téma foglalkoztat, amiről nem tanultunk semmit az iskolákban. Hogyan éljünk emberek együtt. Együttműködésben. Egymást támogatva, éltetve, emelve.
