Az én mottóm: a pénz kontroll alatt legyen, ne a fókuszban. Értékteremtő folyamatokra és értékkel teli életre koncentráljunk, és a pénz magától fog áramolni hozzánk.

Kicsit misztikusnak hangozhat első hallásra, de mindjárt mutatom is példákkal, hogy mennyire működőképes felfogás a való világban.

Értékes élet része, ha szeretettel végezzük a munkánkat, kiteljesedünk benne, azon fáradozunk, hogyan lehetne még jobban csinálni, kihozzuk magunkból a legjobbat. Van felelősségünk a munka elvállalásában.

Az így végzett munka élvezetesebb számunkra is, és a környezetünk is felfigyel ránk, szeretnek az ügyfeleink, kollegák érdeklődve csatlakoznak, felettesek meghálálják, hogy számíthatnak ránk. Ez működik! Én úgy éltem meg, hogy Isten szeme minden lát és megáld ezért a munkáért. Így is lett!

A munkában töltött idő nem egy elszigetelt része életünknek. Összhangot kell teremtenünk a munkánk és az értékrendünk között. Az érték és a belső rendeltetés eredménye a pénz.

Figyeljétek meg azt is, hogy egy sikeres vállalkozás vezetője, mely generációkat megélt, soha nem önös érdekével foglalkozik. Inkább azzal tölti idejét, azon ötletel, mire van szüksége az ügyfeleinek, hogyan tudná őket még jobban kiszolgálni. Tovább megyek, az is foglalkoztatja, hogy a dolgozóit mivel tudnà ösztönözni, hogy még jobban teljesítsenek. Tudom persze, hogy a végcél az anyagi bővelkedés, de a megszerzés módja, az út, a módszerek mások segítését és a Teremtő szándékát szolgálják.
Az üzleti vállalkozás valójában mindenre kiható szellemi tudatosság.

“Mert mindenféle gonoszság gyökere a pénz iránti vágyakozásban rejlik. Egyesek, akik ezekre vágyakoznak, letértek a hit útjáról és sok fájdalmat okoztak maguknak.” (1 Timóteus 6:10)

A pénz önmagában nem rossz, csak ha valaki túlzottan ragaszkodik hozzá, vagy az anyagi gazdagságát az élete központjává teszi.